Szent Borbála
2011. november 29. kedd, 13:57 | Írta: Mészárosné T. Bori | 
| 
|
Szent Borbálaa bányászok, kohászok, tüzérek, tűzszerészek, ágyú- és harangöntők védőszentje és vértanú a keresztény kultúrában, a tizennégy segítőszent egyike. Nemzetközileg a Szent Barbara névalak ismert (Magyarországon ezt nem használják), az ortodox kereszténységben Barbara nagyvértanú.
Sem az autentikus korai keresztény írások, sem a Szent Jeromosnak tulajdonított Mártírológia eredeti változata nem említi. A 7. századtól azonban tisztelete elterjedt és ma is erős. A hivatalos katolikus naptárból a legendája ködössége és kérdésessége miatt 1969-ben kikerült. Addigra azonban kulturális beágyazottsága annyira megerősödött, hogy kultusza nem szűnik és ezt a katolikus egyház sem ellenzi.
Mivel legendája a villámlással kötődik össze, kultusza különösen az olyan szakmákkal forrott egybe, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak. A róla szóló 15. századi francia munkák közül az egyikben neki tulajdonított 13 csoda egy része arra a hitre épült, hogy tisztelői nem halnak meg gyónás és a betegek kenete felvétele nélkül. A művészek gyakran ábrázolták úgy, hogy kezében cibóriumot, felette ostyát tart. A keresztény kultúrkörben, Magyarországon is, gazdag néphagyománykincs kapcsolódik össze nevével.
Neve a pogány jelentésű Barbarus név nőnemű változata. Az életéről szóló legendák több változatban terjedtek el, amelyek több ponton ellentmondanak egymásnak. Egyes változatok szerint Antiochiában, mások szerint Héliopoliszban élt. A császár, akinek idején vértanúságot szenvedett, Maximinus Thrax (235 - 238), Maximianus (286 - 305) vagy Maximinus Daia (308 - 313), halálának helye Nikomédia, Toszkána, vagy Róma.
A legenda:
Nikodémiában élt az i.sz. 4. században. Előkelő pogány úrnak, Dioscurosnak volt a lánya. Legendáját az Érdy-kódex rögzítette. E szerint Dioscuros nagyon féltette szép és okos leányát a keresztény vallástól, ezért egy félreeső, magányos toronyba záratta. Borbála azonban fogságában hírt kapott Origenes alexandriai bölcsről, és írt neki, kérve, hogy ismertesse meg Krisztus tanításával. Origenes elküldte hozzá Bálint nevű papját, aki titokban megkeresztelte.
Apja, hogy kedvébe járjon leányának, fürdőházat építtetett neki. Borbála azonban az ott álló bálvány szobrát összetörte, és a falba még egy harmadik ablakot is vágott, hogy az a Szentháromságra emlékeztesse. Dioscuros erre féktelen haragra gerjedt, és meg akarta ölni a lányát, aki a pusztába menekült előle, de két pásztor visszahurcolta. Erre a pogány férfi apához méltatlan kegyetlenséggel megkínoztatta Borbálát, majd elküldte a császárhoz, hogy ítélje halálra. Maximianus felszólította a szüzet, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, s mikor azt megtagadta, újra megkínoztatta, majd börtönbe vettette. A fogságban Jézus megjelent a szenvedőnek mennyei vőlegényként, vigasztalta, erősítette. Erre a lány testéről eltűntek a kínzások nyomai. Másnap a császár ezt a pogány istenek segítségénektulajdonította, s amikor feltevése ellen Borbála tiltakozott, égő fáklyát dobott az arcába, majd meztelenül kergette végig a város utcáin. Imádságára Isten angyala ruhával borította be az ártatlan szűz testét. Maximianus dühe emiatt csak fokozódott, halálra ítélte, és a kivégzést a lány apjára bízta, aki lefejezte. Hazatértében azonban a "mennyből tűz szálla reá és megemészté őtet." Borbálát egy keresztény, Valentinus temette el a vele együtt lefejezett Juliannával együtt, és sírja csodák színhelye lett.
Mivel az atyára a villám sújtott le, gyakran kérik Borbála oltalmát a villámcsapás és tűzvész ellen, így lett a viharfellegeket elriasztó harangok - és a harangöntők védőszentje, de neki ajánlották a hegycsúcsokat és az erődítményeket is. A puskapor feltalálása után, azért lett Borbála a tüzérek védőszentje is, mert úgy tekintettek a puskaporra, hogy abban egyesült a tűz és a villám ereje. Mivel Borbála előtt megnyíltak a sziklák, és a hegyekben bujdosott, védőszentjüknek tekintik a hegymászók, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye is fenyeget, de ugyanígy a bányászok is, akik a bezártság mellett a sújtólég veszélyében dolgoznak. A torony miatt, amelyben lakott, s amellyel oly gyakran ábrázolják, a régi építőmesterek és kőművesek védőszentje lett.
Sem az autentikus korai keresztény írások, sem a Szent Jeromosnak tulajdonított Mártírológia eredeti változata nem említi. A 7. századtól azonban tisztelete elterjedt és ma is erős. A hivatalos katolikus naptárból a legendája ködössége és kérdésessége miatt 1969-ben kikerült. Addigra azonban kulturális beágyazottsága annyira megerősödött, hogy kultusza nem szűnik és ezt a katolikus egyház sem ellenzi.
Mivel legendája a villámlással kötődik össze, kultusza különösen az olyan szakmákkal forrott egybe, amelyek a robbanással, tűzzel valamilyen kapcsolatban állnak. A róla szóló 15. századi francia munkák közül az egyikben neki tulajdonított 13 csoda egy része arra a hitre épült, hogy tisztelői nem halnak meg gyónás és a betegek kenete felvétele nélkül. A művészek gyakran ábrázolták úgy, hogy kezében cibóriumot, felette ostyát tart. A keresztény kultúrkörben, Magyarországon is, gazdag néphagyománykincs kapcsolódik össze nevével.
Neve a pogány jelentésű Barbarus név nőnemű változata. Az életéről szóló legendák több változatban terjedtek el, amelyek több ponton ellentmondanak egymásnak. Egyes változatok szerint Antiochiában, mások szerint Héliopoliszban élt. A császár, akinek idején vértanúságot szenvedett, Maximinus Thrax (235 - 238), Maximianus (286 - 305) vagy Maximinus Daia (308 - 313), halálának helye Nikomédia, Toszkána, vagy Róma.
A legenda:
Nikodémiában élt az i.sz. 4. században. Előkelő pogány úrnak, Dioscurosnak volt a lánya. Legendáját az Érdy-kódex rögzítette. E szerint Dioscuros nagyon féltette szép és okos leányát a keresztény vallástól, ezért egy félreeső, magányos toronyba záratta. Borbála azonban fogságában hírt kapott Origenes alexandriai bölcsről, és írt neki, kérve, hogy ismertesse meg Krisztus tanításával. Origenes elküldte hozzá Bálint nevű papját, aki titokban megkeresztelte.
Apja, hogy kedvébe járjon leányának, fürdőházat építtetett neki. Borbála azonban az ott álló bálvány szobrát összetörte, és a falba még egy harmadik ablakot is vágott, hogy az a Szentháromságra emlékeztesse. Dioscuros erre féktelen haragra gerjedt, és meg akarta ölni a lányát, aki a pusztába menekült előle, de két pásztor visszahurcolta. Erre a pogány férfi apához méltatlan kegyetlenséggel megkínoztatta Borbálát, majd elküldte a császárhoz, hogy ítélje halálra. Maximianus felszólította a szüzet, hogy mutasson be áldozatot a pogány isteneknek, s mikor azt megtagadta, újra megkínoztatta, majd börtönbe vettette. A fogságban Jézus megjelent a szenvedőnek mennyei vőlegényként, vigasztalta, erősítette. Erre a lány testéről eltűntek a kínzások nyomai. Másnap a császár ezt a pogány istenek segítségénektulajdonította, s amikor feltevése ellen Borbála tiltakozott, égő fáklyát dobott az arcába, majd meztelenül kergette végig a város utcáin. Imádságára Isten angyala ruhával borította be az ártatlan szűz testét. Maximianus dühe emiatt csak fokozódott, halálra ítélte, és a kivégzést a lány apjára bízta, aki lefejezte. Hazatértében azonban a "mennyből tűz szálla reá és megemészté őtet." Borbálát egy keresztény, Valentinus temette el a vele együtt lefejezett Juliannával együtt, és sírja csodák színhelye lett.
Mivel az atyára a villám sújtott le, gyakran kérik Borbála oltalmát a villámcsapás és tűzvész ellen, így lett a viharfellegeket elriasztó harangok - és a harangöntők védőszentje, de neki ajánlották a hegycsúcsokat és az erődítményeket is. A puskapor feltalálása után, azért lett Borbála a tüzérek védőszentje is, mert úgy tekintettek a puskaporra, hogy abban egyesült a tűz és a villám ereje. Mivel Borbála előtt megnyíltak a sziklák, és a hegyekben bujdosott, védőszentjüknek tekintik a hegymászók, akiket útjaikon vihar és villámcsapás veszélye is fenyeget, de ugyanígy a bányászok is, akik a bezártság mellett a sújtólég veszélyében dolgoznak. A torony miatt, amelyben lakott, s amellyel oly gyakran ábrázolják, a régi építőmesterek és kőművesek védőszentje lett.