Szent  Márton legendája

Egy legenda  szerint Szent Márton 316-ban látta meg a napvilágot a Római Birodalom Pannónia tartományának városában,  Saváriában (mai Szombathely) egy elöljáró fiaként.  Márton római császár katonájaként szolgált a franciaországi Amiens városban, ahol egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a nélkülöző alakjában. Ettől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, és meg is keresztelkedett.
 Misszionáriusként sok jót cselekedett. Jóságáról még életében legendák születték és keringtek az emberek között. Püspökké akarták szentelni. Amikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk csapkodásukkal óriási zajt csaptak, így elárulták Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
Szent Márton legendája, már a honfoglalás előtt elterjedt volt egész Pannónia területén.  Szent István tisztelete jeléül a zászlókra festette őt, így az ország egyik védőszentjévé vált.  Egy legenda szerint ugyan is Márton megjelent a király álmában és ezzel megmentette őt és az országot.
 

Lúdfogyasztás legendája

Egy másik történet szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza.November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termést ami bőven kitartott a télen, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol. A rómaiak Aesculapiust, az orvos istent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák negyedév kezdő római szokásától. A reformáció ideje alatt  is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat. A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik.

Egyéb szokások, időjóslások

Gyakran rendeztek Márton napi vásárokat, bálokat, s a lakomázásnak kedvezett az is, hogy ilyenkor nem szabadott takarítani, mosni, teregetni sem. A Márton napján szedett vesszőt, amit az állatok terelésére használtak, az istálló ajtaja fölé helyezték, megvédte az állományt a betegségektől. A szőlővidékek némelyikén azt is mondták, ha Márton napkor még zöld a szőlő levele, bizonyosan enyhe télre számíthatunk, s ha ezen a napon esik az eső akkor a következő évi szüret is bőséges lesz.
Mártont már a középkorban a jószág jeles patrónusaként tisztelték. A jószág Márton napján került végleg az istállóba. A pásztorok ekkor számoltak el a jószággal és a szolgálattal. Ekkor kapták meg bérüket és újították meg - vagy nem - szolgálatukat.

Lampionos felvonulások

 Egy német hagyomány szerint, nem sokkal Márton napja előtt az óvodások és a kisiskolások világító lampionokat készítenek, és este ezekkel vonulnak az utcákon. Gyakran jelenik meg a menetben egy római legionáriusnak beöltöztetett lovas, aki piros kabátjában Szent Mártont testesíti meg. A felvonulást mindig vidám énekszó kíséri a szokásos Márton-napi dalokkal. A körmenet végén sokhelyen eljátsszák a Márton és a koldus találkozását, majd libasült helyett kelt tésztából készült perecet rágcsálnak.

Sok Boldog Mártonnapot Kívánunk!